Sok plus size nő nem divatból öltözködik – hanem önvédelemből. Az évek során lassan, szinte észrevétlenül alakulnak ki azok a rutinok, szokások és szabályok, amik egy idő után olyan mélyen beépülnek a gondolkodásba, hogy már nem is tudatos döntésként jelennek meg. Csak megszokott reakciók.
„Nekem ez nem áll jól.”
„Nem akarom, hogy feltűnő legyek.”
„Ez túl szűk, túl világos, túl merész.”
Pedig sokszor nem az a probléma, hogy az adott ruhadarab tényleg nem „áll jól” – hanem az, hogy a viselője már rég lemondott arról, hogy jól érezze magát abban, amit hord.
1. Fekete minden nap – mert az karcsúsít
Ez talán a legismertebb plus size szokás. A fekete ruhák univerzális biztonságot ígérnek: slankítanak, „elnyelnek”, nem hívják fel magukra a figyelmet. De mi történik akkor, amikor a fekete már nem választás, hanem kényszer lesz?
A színek hiánya gyakran a láthatatlanság vágya: ha nem vagyok színes, nem vagyok feltűnő. Csakhogy ezzel együtt az önkifejezés, az egyéniség, a játékosság is eltűnik az öltözködésből.
2. Zsákruhák – a „burok” biztonsága
Sokan választanak szándékosan túlméretezett, bő szabású ruhákat, hogy elfedjék a testük vonalait. Ezek a ruhák nem hangsúlyozzák, nem követik, hanem eltakarják a testet. De a „zsákolás” mögött gyakran az a gondolat húzódik meg: ha nem látják a testem, nem ítélkeznek felette.
A valóság viszont az, hogy a túl bő ruha gyakran épp ellenkező hatást kelt: nagyobbnak mutat, és sokkal inkább elhanyagolt külsőt eredményez. És ami még fontosabb: elveszi azt az élményt, hogy megélhesd a nőiességed, a stílusod, az egyéniséged.
3. Automatikus „eltakarás” – kardigán, sál, rétegek
Gyakori szokás a „biztonsági” darabok viselése: egy hosszú kardigán a fenékre, egy sál a mellre, egy laza ing a hasra. Ezek az elemek egyfajta pajzsként működnek: „Ha ez rajtam van, kevésbé látszik, amit nem szeretek magamon.”
A probléma az, hogy ezek a szokások legtöbbször nem tudatosak. És amikor minden outfit automatikusan ezekre épül, az már nem öltözködés, hanem védekezés.
4. Kerülni a mintákat, élénk színeket, testkövető fazonokat
„Ez túl sok.”
„Ez nem nekem való.”
„Ez csak a vékonyaknak áll jól.”
Ezek a mondatok nem egyszerű vélemények – hanem belső hitrendszerek. A minta, a szín, a fazon nem önmagában „nem áll jól” – hanem a bennünk élő szabályrendszer mondja ki, hogy nekünk nem szabad ilyet hordani.
Igaz, hogy a testalkat dönti el, mi áll jól, de a magabiztosság, a stílus, az arányérzék és az önszeretet is nagyon fontos összetevők. Egy jól szabott, színes, mintás ruha ugyanolyan jól állhat egy plus size nőn, mint egy XS-es alkaton – ha viselője elhiszi, hogy joga van hozzá.
Miért érdemes újragondolni ezeket a szokásokat?
Mert minden „ápol és eltakar” típusú öltözködés egyben azt is üzeni: „valami nincs rendben velem.” És ha nap mint nap így nézel tükörbe, ez a mondat mélyen beépül.
De az öltözködés lehet örömforrás, játék, kísérletezés, nemcsak rejtegetés. A stílus nem kilókhoz kötött, hanem szemlélethez. És bár a világ sokszor nem úgy viselkedik, mintha ez igaz lenne – te lehetsz az, aki mégis hisz benne. És aki példát mutat.
Kérdezd meg magadtól!
– Ha ma nem „takarnál”, mit vennél fel szívesen?
– Milyen színt viselnél, ha nem félnél attól, hogy „nagyít”?
– Milyen lenne a stílusod, ha nem a testeddel harcolnál, hanem együttműködnél vele?
Az út az önazonos öltözködéshez nem egy lépés. De minden egyes szokás, amit újragondolsz, közelebb visz ahhoz, hogy végre ne csak elviseld, hanem élvezd, amit viselsz.
Barabás Márta, a Wannabee márka megálmodója
